A helyszín ugyebár adott. Ugyanaz mint tavaly. Illetve mint, ami a blog címében is fellelhető. Esenyurt. Ennek és a városnak is a legszéle, azonban a török néplélekhez annál is közelebb. Idei őszi újítás, hogy a mentális térképemen sikerült a környék egy jelentős részét kiszíneznem. Ezt részben a tartózkodási engedély meghosszabbításához szükséges helyi rendőrkapitányság keresésének, részben az Antalyából az igazán kertek alatt a városnegyedbe visszahozó buszpályaudvari shuttle-nek köszönhetem. [Alább a kevésbé mentális, mint valós nyugati faluhatár. Jobbra már viskó, balra már gyár jön].

Tehát egy szép békés nyugodt szombat is lehetne, ez nem az a pörgős környék, hogy mit ne mondjak itt minden zajnak jelentése van. Például, hogy jött egy kamion, vagy, hogy szünet van a gyártósoron, ne adj isten krumplit árulnak kisfurgonból. A két épülettel arrébb lévő mecset minaretje az imára hívással pedig természetesen kihagyhatatlan, nem egy ember hallotta is már ezt skypeon. Idővel a hangokat szépen egyenként megtanulja felismerni az ember. Nem áll össze egyetlen végtelen zajtengerré. Sőt, még egy dimenzió van. Széljárás és utca függően a gyárak illattal is ellátják a környéket (szerencsére műtrágyát például nem készítenek). Lehet sokan sokat adnának azért, hogy két-három utcányi távot csoki-, vagy rágógumi (jó kis citrusos keverék) illatban sétálhassanak végig. No hát valamit elértem ezen emberek helyett az életben, nekem megadatott. [Alább az északi, Hadimköy felé menő út. Ez a városrész és egyben Isztambul határa is. Jobbra az emlegetett gyárakkal.]

Noshát ehhez az alaphoz jött a szombati két adalék. Amelyek, bár az alcímben este szerepelnek, de igazából egészen délutántól értendőek, nagyjából tizenegy óráig. Az elején türelemmel áll hozzá az ember, várja, hogy majd elmúlik. Aztán úgytűnik amíg lehet addig tart a zajongás. Nagyjából este kilenckor vett rá a lélek, hogy kinézzek az emeletünket körülölelő erkélyre, hogy pontosan mi is zajlik. Éppen bontják a szembe lévő épületet. Vagyis a zajok alapján akár így is lehetne. Ezen zajok forrása az utca túloldala volt, tőlem nagyjából tíz méterre. Van markoló, és tör-zúz. Azonban nem ám az értelmetlen pusztítás megy. Viszonylag praktikus módon, ahogy nézem az épületi törmelékekből kiszedték az alapot adó masszív vas drótokat (remélem jó szakkifejezésekkel operálok) és azt gyűjtik egy konténerbe. Ez eggyel továbbgondolva azt is megmagyarázza, hogy mi volt a délutáni zaj. Gyanítom, hogy az ütvefúró, amivel a betonból kioperálták ezeket. Ezen a ponton jöhetne egy hosszabb kifejtés a török építőiparról elméleti, gyakorlati, illetve saját avagy szerzett tudásból. De nem fog. [Alább az emlegetett építőipar. Balra az épülő luxusabb városnegyed, középtől jobbra pedig a falu déli széle. A kerítések alatt pedig az Atatürk park.]

Azonban ennél jóval érdekesebb a másik zajra áttérés (vagy ha nem, most akkor is az jön). A foghíj telek, és a hatodik emelet összesített fölényével többnyire vizuálisan is megtudtam erősíteni a gyanúmat. A következő utcában egy esküvő van. Ez azt jelenti, hogy mindenféle hangszerek, és az istenadta nép ott gyűlik és körbeveszi a táncolókat, akkor is ha kb. tizenöt fok lehet kint és mellé a szél borzol nem csak idegeket. A tömegben megvillannak a kisuvickolt makkos cipők, a kendős fejű lányok, a megkopott de elegánsnak tartott ruházatok. Majd, ahogy kifele haladunk úgy szépen a férfiaknál a susogós nadrág, a hölgyeknél a rózsaszín mintás zokni klumpával lesz a mértékadó divat. Kusturica megirigyelné ezt a teljesítményt. És, ha azt hinné bárki is, hogy ez egyedi eset, hát nem. Merthogy ez itt a népszokás szerte Isztambulban, és szerte az országban is így azt gyanítom. Bent a nagyon belvárosban is simán a hét több napján előfordul a kisutcákban, tisztára mintha csak a nevekből láthatóan (Karaköy, Hadimköy, Yesilköy, Bakirköy, Kadiköy stb.; köy=falu) végtelen bekebelezett falvak összessége lenne a város. Ilyenkor tehát estére az utca közepén van a zenekar, jelentsen ez a mérettől függetlenül bármit is, és körbe-körbe elsőnek a táncoló tömeg, majd a nézősereg. Az biztos, hogy költséghatékonyabb mint az otthoni helybérlés. Az megint más kérdés, hogy mit csinálnak ha esik. (Esőtáncot járnak?)