Ez a hétvége is elment, mint már vagy 25 nagyjából mióta itt vagyok. Talán tartalmasabb, talán kevésbé mint általában, azonban szépen felfűzhető egy gondolatra, így usgyi.

1) Logikai sorrendbe előre kívánkozik, hogy vasárnap (márc 30) helyhatósági választások voltak Törökországban, ami, ahogy otthon megszokhattuk, teljes mértékben aktuálpolitikai hangulatjelentés volt. Ezt megelőzően különböző kormánypárthoz kötődő korrupciós botrányok és változó intenzitású tüntetések voltak város- és országszerte. Ez annyira nem lenne érdekes, ha ennek következményeként nem tiltották volna be az orszában másfél héttel ezelőtt a Twittert, ami nekem még egy hétig működött, majd miután a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy ez jogellenes elegánsan nem oldották fel de letiltották a Youtube-ot is. Így most egy fél hete egyik sincs. Eszembe ötlött ekkor, hogy élek a lehetőséggel, hogy szobatársam a világ azon kevés országából van ahol a Facebook is betiltott (Irán), és kérek tőle anti-filter programot, de mint kiderült, csak Windowsra jó az övé, azonban sierra leonei barátomnak végülis jó lett, így kárba nem veszett az információ. Országszerte minden intézkedés és botrány ellenére tarolt a kormánypárt, még Isztambulban is, azonban így is 4 másik párt tudott országosan egész megyét nyerni. Egyesek szerint az elsöprő siker következtében feloldják a Youtube és a Twitter blokkolását (am előbbi már 2004-7 között blokkolva volt), ám én sokkkal inkább gyanítom h egyhamar még facebook se lesz. Majdmeglássuk.

2) Óraátállítás is volt, ami önmagában nem lenne egy nagy truváj. Azonban mint utólag kiderült a választások miatt idén törökhonban nem szombatról vasárnapra hanem vasárnapról hétfőre történt meg mindez. A számítógépem átállt a telefonom nem, így kicsit zavarba voltam, de végül itteni életbe gyakorlottabb ismerősem révén megértettem mi van. Hétfőre már beértük a világot.

3) A nyelvek terén is egész változatos hétvégét sikerült magam mögött tudnom. Szombat napközben végig a korábbi és mostani török anyagokat néztem át - ilyen nem sűrűn esik meg velem. Este sikerült 1,5 órán keresztül egy olyan beszélgetés részesének lennem, ahol teljesen felváltva beszéltem törökül, angolul és franciául. Igazi multikulti. Ennek oka, hogy barátom szobájába új, török szobatárs érkezett, így az alábbi nyelvi felállás jött létre nálluk: Kamagate (CIV) francia, arab és kötelező alapon ámde elég töredezve török; Amadu (SL) angol francia és fejlődő török (különböző törzsi nyelveket és indonézhez hasonló nem releváns nyelveket esetükben nem felsorolva), Mohamed, a török újfiú angol és ofkorsz török. Így viszont felsőoktatás témában Mohameddel és Kamagatéval 3asba, labdarúgás kapcsán Amaduval török korrepetálás kapcsán Kamagatével beszélgettem felváltva. Utóbbi esetbe franciául, azelőttibe legrövidebb út alapján angolul első esetben pedig kombinációtól függően mind3 nyelven.
Az igazi báj azonban vasárnapra jött el. Kamagate azt mondta, hogy az arabban nincsen műveltető szerkezet (szakmáját tekintve arab nyelvtanár, és anyanyelvi szinten beszéli), amit most éppen tanulunk. Azonban nekem klasszikus szír és akkád tanulmányaimból rémlett (mindkét nyelv sémi családba tartozik, ahogy az arab is), hogy ezekben van. Így Lipcséből közvetlen internetjárattal (mivel otthonlétem alatt elszállt 300 Gb adatom a külső meghajtómról, így szakkönyvekkel szegényesen vagyok felvértezve) elkértem a két idevágó nyelvkönyvet. Így esett meg, hogy a török nyelvtan francia nyelven történő korrepetáláshoz klasszikus szír és akkád nyelvkönyvből készültem fel. És még mondja valaki, hogy az ember soha nem veszi hasznát a holtnyelveknek.

4) És nem csak hozzájuk érkezett új török szobatárs a hétvégén. Vasárnap délután békésen heverészek az ágyamon, amikor kopogás nélkül kinyílik a kulcsrazárt ajtó, és egy bőrönddel felvértezve (amelyet később még egy követett) leendő (és most már úgytűnik aktuális) új szobatársra tettünk szert. Ami önmagában még nem lenne probléma, mivel egészen jólszituált a (reggel már vagy / büdös és este a folyosó kövén cigicsikket elnyomó és mellé köpő) helyi erőkhöz képest. Azonban a nem túl nagy szobánkban szépen berendezkedtünk már, én használtam az egyik szekrényét, Mehdi a másik kettőt és az ágyat meg feleztük. Kedves szobatársam nem viselte túl jól az újonnan kialakult helyzetet. Így, mivel ágyneműt se kapott csak hétfőn a török srác aznap nem aludt a szobában. Hétfőn reggel volt egy sikertelen körünk a vezetőségnél (hogy rövidre zárjam azt a pattogást, ami nekem 2 nap konkrét fejfájást okozott), így ma este már 3an hajtjuk álomra a fejünket.