A tartalomelőállító részleget megették a kannibálok :) Nem szabad rájuk bízni ezentúl a biztonsági szolgálatot. Azonban a mai nap erőt vettem magamon, és a tömegközlekedésen(,) rendelkezésemre álló napi négy órát legalább részben arra használom – alvás helyett –, hogy élménybeszámolóbeli tartozásaimat törlesszem. Volt egy elképzelésem, hogy miként fogom ezt a blogot folyamatosan írogatni, azoban a mellékelt ábra alapján ez nem jött be teljesen :)
Mivel eddig szinte semmit sem írtam ittlétemet meghatározó körülményeimről, így talán elsőként az átlagos napommal kezdenék. Alapfokú matematikai ismeretek jegyében az átlagos nap nem hétvége. Mint azt bizonyára minden, e sorokat olvasó ember tudja a reggeli kelés nem tartozik a kedvenc sportágaim közé. Szerencsére ezzel a törökök sincsenek másként, így még a nagyon fárasztónak ható napjaim keretei is mások számára lehet, hogy egy nyaralás érzetét keltik. Amikor felajánlották a lehetőséget, hogy kiválaszthatom melyik idősávba szeretnék a nyelvórára járni, látatlanban is vittem volna a délutánt. Amúgy a lehetséges pontos(abb) megfejtések a következők voltak: 1) reggel, valahogy 8:30 és 13:00 között megközelítőleg, 2) délután, 13:30 és hivatalosan 17:30 között, valamint 3) este, talán 17:00 és 20:00 között. Amint az a soraimból kiviláglik, igazából elképzelésem sincs pontosan mikor van a másik két idősáv :) A sajátom kapcsán a bizonytalanság abból ered, hogy eleinte kettő (hivatalosan húsz-, számunkra gyakorlatilag harminc perces) szünetünk volt, azonban az első hét után már csak egy, és az így megspórolt idővel az óra vége rövidült kereken 17:00-ára.
Egy másik tényező, ami megadja egy köznapom keretét a kollégiumi étkez(tet)és. Az első napokban kénytelen voltam tudomásul venni, hogy semmilyen konyha nem áll rendelkezésünkre, sem a szobákban sem a szinteken. Ezt ellensúlyozandó van menza, és minden nap két étkezéshez (reggeli és vacsora) áll rendelkezésünkre egy keret. Egy harmadik tényező a kollégium elhelyezkedéséből következik. Lényegében egy gyárakkal körülzárt falu, ahol erősen limitáltak a kikapcsolodásra használható lehetőségek a nyelvközponttól naponta kétszer két óra tömegközlekedésnyi távolságra. Éshát, akkor mindezek után nézzünk egy átlagos hétköznapot!
Ébredés: Légüres térben (kifejezéssel nem a rendelkezésre álló kiválló minőségű oxigén molekulák hiányára utalva) valahol 9:30 magasságában, átlag három ébresztő vissznyomásával. Néha utóbbi mutatvány 09:00 körül kezdődik, és így kelek 9:30-kor, néha 9:30-kor, így közelebb járok a 10:00-hoz a végére. Vegyük sorra a további lehetséges befolyásoló tényezőket. Amennyiben bármilyen ügyintézni valóm van, korábban kell kelnem legalább fél, de átlagosan egy-másfél órával, mivel a városba érkezésem lényegében egybeesik a minden hivatalt érintő, klasszikusan 12:00 és 13:00 közötti ebédszünettel. Másik, népszerű programpont az általam török nyelvből franciául korrepetált elefántcsontparti csoporttárs házifeladatának ellenőrzése.
Ráhangolódás a reggelire: Kelés után az otthoni ébredéshez mérten internetezéses ráhangolódó edzés és fokozatos ébredés. Ennek praktikus része, hogy nem egyedül vagyok a fürdőre, így gyakran arra várni kell. Másrészről a lehetséges reggeli előre eldöntése képezi az utolsó részt megközelítőleg 10:00 magasságában.
Reggeli: A 10:00 és 11:00 közötti időből átlagosan egy fél órás sávot hasít ki. Ez jelentősen függ attól, hogy már kész alapanyagokat választok, vagy várni kell, hogy napom első étke szép lassan kívánt alakot öltsön. A kollégiumi élet apró bájairól, a menza felszereltségéről és változatosságáról valamint a török konyháról majd máskor, más terjedelemben.
Készülődés: Átlagosan háromnegyed óra áll rendelkezésemre az indulás – átalam kijelölt – hivatalos időpontjáig (11:30), a gyakorlatban azonban ez mindig valahogy 10-15 perccel később következik be. Eleinte ebben a sávban készítettem el véghajrában például aznapi uzsonnámat – utóbb különböző okok miatt ez a népszokásom (is) elhalt. A fix program ilyenkor szintén egy kis (rá)pihenéses netezés. Eleinte a háziírások egy része is ilyenkorra esett, azonban szerencsére ez is változott. Így természetes részként marad a fürdőszoba látogatása változó célokkal a rendelkezésre álló idősávocskákban, a szépítkezés és ruhaválasztás. Utóbbi abban merül ki, hogy amikor már rég el kellene indulnom nyugtázom, hogy ma is egyszerűbb felvenni többségében a tegnapi ruhámat. Előbbibe főleg a kultúrált megjelenés jegyében égetően aktuális borotválkozást igyexem egészen lelkiismeretesen megvalósítani.
Tömegközlekedés: 11:45 magasságában már el is hagyom a szobát, és megkezdem a vándorló őseink által is megirigyelhető napi közlekedési turnémat, amelyről majd máskor.
Suli: Minden hétköznapom – és lényegében a teljes első évem – központi része a török nyelvóra, melynek részletes bájairól szinént máskor. A korábban említett szünetünk 14:50-es kezdéssel van, és tradícionálisan egy szívünkhöz közelálló utcai büfében költjük el. Ezzel jelentős mértékben kimerülnek a csoporton belül a lehetséges szociális interakciók is. Óravég 17:00. A szélrózsa minden irányában (jelentősen függően a különböző kollégiumok elhelyezkedésétől és az aktuális széliránytól és -erősségtől) oszlás, és a befele már egyszer átélt két órás túra kezdődik előről, azaz a végéről.
Este: Az esetek nagy százalékában elég fáradt vagyok ahhoz, hogy egyenesen a kollégium felé vegyem az irányt az óra után, így a 19:00 magasságú érkezés az átlagos nap következő checkpointja. Ezzel van egy fél óra előnyöm a szobatársamhoz képest, aki bár közelebbi nyelvközpontba jár szintén délután, de az ő órája tényleg 17:30-ig tart. Fél-egy óra netezés nyitásként, ami egyenlő az aznapi fb átpörgetésével és az érdekes linkek külön lapon megnyitogatásával. Nagyjából 20:00 magasságában irány vacsorához. Bizakodás a szerencsében, hogy jó dolgokból lehet éppen választani. Utána vissza a számítógép elé: hírek olvasása és virtuális kapcsolattartás. 21:00-21:30 magasságában lélekben hangolódás a házifeladat írásra (= kinyitni a releváns oldalakat és megnézni egyáltalán mi vár rám). 22:00-22:30 körül rétegelésként és frissülésként egy fürdés. Átlagosan ez után van egy óra, amit szellemileg frissen eltudok tölteni bármivel. Ez néha cikkírás, néha blog, néha korrepetálás, néha további netes olvasgatás / kapcsolattartás. Az időszakosan felfutó, szobában megvalósítható testmozgást megtestesítő jiu-do formagyakorlat bemutatása éjfél körül, szinén rétegként a szellemi tevékenységek közé. Az este hátralévő része pedig szépen lepereg nagyjából 01:00-ig, amikor nyugovóra térek.
P.S. Ennek a bejegyzésnek az előállításához a mágikus Michael Jordan-féle energiaitalból nyert szellemi frissességemen kívül több részletben nagyjából két órára volt szükségem. Na ezek azok a tényezők, amik egy átlagosan lefáradt napon nem állnak rendelkezésemre. A helyesírási hibák halmazának halmozása jelentős részben a magyar nyelvvel mérsékelten baráti viszonyt ápoló helyesírásellenőrző sara – mert hárítani mindig jó :)
