A levél

„kézhezvétele” számos kérdésre választ adott, azonban majd’ annyi újat is generált. Példának okáért az alábbi információk nem álltak a rendelkezésemre: (1) melyik városba, (2) melyik egyetemre, (3) milyen nyelvű és (4) pontosan milyen képzésre nyertem felvételt.  Mivel több helyet és képzést is meglehetett jelölni, így az alábbi lehetséges válaszok voltak. (1): Isztambul, Ankara, Bursa és Antalya; (2) három isztambuli egyetem illetve az említett városok egyetemei; (3) angol vagy török; végezetül (4): ókor / összehasonlító / „sima” történelem szak.

Augusztus elején megjöttek a válaszok:

Level:                                     Doktora/PhD

University:                              İstanbul Üniversitesi

Institute:                                 Sosyal Bilimler Enstitüsü

Program:                                History (Old Age History)

Language of Instruction:            Turkish 

Az igazi adminisztratív tánc

azonban csak ezután vette kezdetét. Néhány napra rá jelezték, hogy a hónap első két hetében van lehetőség a szerződést megkötni a budapesti konzulátuson, minden hétköznap egy három órás sávban. Ehhez az email szerint a diplomám, indexem, útlevelem és egy orvosi igazolás bemutatására volt szükségem.

Mint az gyorsan kiderült ezekről hivatalos fordítás is szükségeltetik, ami az OFFI-ban 120 eFt+ lett volna. Rövid reklamálásomnak és egy nap kivárásának köszönhetően a követség ajánlott egy fordítót, aki az ár töredékéért időre elvégezte szerencsére a munkát. Ezután a szükséges oltások beszerzése  maradt: hepatitisz, tífusz, tetanusz és agyhártyagyulladás. A négy oltás mindösszesen 25 eFt+ volt. A későbbi történelmileg érdekes helyek meglátogatásához pedig majd – mint  a mellékelt ábra mutatja – malária elleni oltásra is szükségem lesz.

Az isztambuli létre készülés

szempontjából fontos információk is elkezdtek szálingózni a hónap végén. Kiderült, hogy a kollégiumom szolíd 35 kilóméterre lesz az egyetemtől és így magától a belvárostól, és az egyetemi beiratokás szeptember utolsó két hetében lesz. Utóbbi információ alapján lehetett már sejteni, hogy legfeljebb mennyi időm van még Budapesten. Természetesen a kirepülésem időpontját egészen az utolsó hétig nem lehetett tudni, így próbáltam a fennmaradó heteimet minél nagyobb sikerrel kihasználni és elbúcsúzni mindenkitől. A családi összejövetel alkalmával derült ki, hogy az az utolsó hétvégém, és következő pénteken pedig a barátoktól is elbúcsúztam. A gép szeptember 22-én, vasárnap délelőtt indult Budapestről.