Nem állíthatom, hogy túlzottan gyakori vendég lettem volna eddig a reptereken (összesen 2 db Budapest-Varsó távot tudhattam magam mögött Isztambul előtt), azonban az ezzel kapcsolatos legnagyobb félelmemet, az átszállást sikerült elkerülnöm ezúttal is. A MALÉV megszűnése utáni másik bizonytalanság is eloszlott, amikor kiderült, hogy a Turkish Airlines repüli drága fővárosunkat. Innentől maradt, a korábbi bejegyzésben említett jegyen aggódás.

Pár nappal az indulás előtt kiderült, hogy semmilyen papírra nincs szükségem (se voucher, se semmi), a légitársaságnál tudnak rólam és a jegyemről. És így is lett, a reptéren a pultnál nevem bemondása után megkaptam a jegyemet. Úgytűnik kezdek lemaradni a modern technikával mint az egyszeri vidéki nyugdíjas.

Csomagolás terén soha sem voltam igazán előretervező, azonban az idei nyáron ezt is sikerült felül/alulmúlni. Két hetes utazásra simán 2x10 perc. És be is jött. Most kivételesen ezt szerettem volna el kerülni, előre napokra bontva megvolt hozzá a terv.

Természetesen véletlenül sem a reptére indulás előtt tíz perccel lettem kész ezúttal is, legkedveltebb napszakomban, reggel 07:30-kor. A gép 10:40-kor szállt fel. Pakolás szempontjából fontos információ egy város időjárása, illetve a leendő lakhely felszereltsége. Az előbbivel kapcsolatban teljesen jól informált voltam: vagy már szeptemberben kabát kell, vagy novemberig nyár van. Végülis teljesen ugyanaz. De még ez is az internet teljes tudásának számított, a leendő szálláshelyemről rendelkezésemre álló információhoz képest. A címen kívül természetesen semmit. Azonban a címből egy dolog következett: az egyetemre bejutni minden reggel két óra lesz.

Az óramű pontos előkészületek után természetesen patikamérleggel sikerült a repülőgépre felvihető súlyt is kimérnem. Mindösszesen a megengedettnek éppen kevesebb mint kétszerese lett. A reptéren néhány dolog eltávolításával ezt majdnem 5 kilóval tudtam csökkenteni, de még így is maradt egy laza +15-ös, ami kapcsán mindössze 10 kiló extra árát kellett kifizetni a kedvesen mosolygó reptéri kisasszonynak köszönhetően.

Ami maradt mindezekután:

-   1 fej lilahagyma Alsónémediről [folyamatos fogyasztás mellett is majd’ 3 héig kitartott].
-   Rántotthús és két rántotthúsos szendvics [előbbi feledékénységem miatt egyé vált az erővel, utóbbi az első két nap alatt a gyomrommal].
-   Két csomag szeletelt Pápai sonka [majd’ hat hétig szolgáltak hűségesen].
-   Egy pár Gyulai kolbász [még ezt a hétvégét is megélte véghajrában].
-   2 kicsi Trappista sajt [egy fél még mindig tarja magát].
-   Karácsonyi könyvutalványból frissen vásárolt könyvek (Moldova – A szent labda; Jászberényi – Budapest-Kairó; Khalifa – A burok). Utóbbi kettő nem utikönyv és C kategóriás thriller, hanem az aktuális közel-keleti helyzethez kötődő művek.
-   Ennek a témának jegyében jött – korábban a könyvhéten beszerzett – francia könyv is (Guidère: Le Choc des révolutions arabes; Sirees: Silence et Tumulte).
-   Természetesen nem lehet útra kelnem asszírok nélkül (Dezső: The Assyrian Army I/1-2.; Modern szír tankönv [ha nem lenne elég nyelv]). Utóbbit lefénymásolni utolsó hetemen mindössze 3+ órámba telt [természetesen egyiket se volt még időm kinyitni se itt].
-   Külső meghajtó végtelen GB zenével és filmmel [2 hónap alatt nem volt időm még megnyitni még ezeket sem].
-   És kihagyhatatlanul drága anyukám kedvéért 1 db Törökország útikönyv [ha már 5 másikat elolvastam indulás előtt].
-   Multifunkci konyhai szett: 1-1 db kicsi + nagy kés, 1-1 db kicsi + nagy kanál, 1 db villa, 1 db műanyag tányér, 1-1db  üveg és műanyag pohár és 13+1-ként egy konyharuha.
-   És mindezek mellé egy rakat vegyszer és ruhanemű.
-   Végül, és egyáltalán nem utolsó sorban egy fénykép apáról a polcra, és egy fotóalbum Olitól, benne a fél családdal.

A felszállás előtt – akkori saját véleményem szeint – kényelmesen sikerült becsekkelnem 10:20-kor. A djútifríből gyorsan kiérve megállított egy jólöltözött fiatalember, aki elkezdett arról győzködni, hogy itt és most ugyan igényeljek már egy hitelkártyát tőle. Ki az a kretén, aki kitalálta a Citybanknál, hogy a gépére váró ember ott fog szerződést alá írni? Utóbb kiderült, hogy ennek a kis afférnak köszönhetően majdnem sikerült a gépemet lekésnem. Mindenesetre gyorsan elértem az újságárushoz, ahol az eddigiekhez hozzájött 3 x 0.75 l ízesített víz, ami nagyon jól jött az első napokban, valamint olvasnivalók: Nemzetisport, Narancs, Hócipő. Mindezek után véglegessé is vált a málhám. Így lett egy kicsi egy nagy bőrönd egy táska és két teli zacskó és kezemben a kabát. Élejenek a koraőszi karácsonyfák.

10.35-kor nagyban villogott az azonnal indul a gép kiírás, .38-ra már sikerült is a fedélzeten lennem és nagy meglepetésemre .40-kor el is húzták a beszállót, így percek híjján nem késtem le önhibámon kívül a gépet. Az egyész gép economy volt, finom török ételt szogáltak fel, nem meglepő módon minden törökül és angolul volt kiírva, és az utasok nagyja is török volt. Rövidke alvás után meg is érkeztem Isztambulba.