Mielőtt istambuli élményeim végtelen tárházába merülnék el, úgy gondoltam érdemes madártávlatból áttekinteni hogyan kerültem évekre a hajdani Konstantinápolyba. 

Gondolathalmazom magját 2013 Eylül 27-én vetettem “papírra”. Ekkor hatodik estémet töltöttem Isztambulban.

Egy krónikánál a kezdés a legfontosabb

2012-ben doktori képzésre nyertem felvételt Budapesten, azonban ösztöndíjas helyett önkölcséges képzésre kerültem. Ennek következtében az egész tanévemet lényegében arra tettem fel, hogy ösztöndíjat tudjak pályázni. Azért iratkoztam be az egyetemre, mert úgy éreztem, hogy egész doktori képzésre külföldön nincsen esélyem felvételt nyerni. Ahhoz pedig, hogy egy éves ösztöndíjat kapjak, valahol már doktori jogviszonnyal kell rendelkeznem.

Ezek jegyében 2012-ben Berlinbe és Isztambulba pályáztam, mindkét esetben olyan egy éves kutatói ösztöndíjra, amelyet minden évben kiírnak, ezért ezekre biztos pontként számíthattam.  

A tanév hátralévő részének alakulását innentől az előre nem látható ösztöndíjak feltünésétől tettem függővé. Az év elején kiírtak egy teljes doktorit Gentbe, aminek 2012 március 31 volt a jelentkezési határideje. 

Március elején témavezetőm, a dékán, miután hivatalos török követség tette tiszteletét karunkon, felhívta a figyelmemet a török kormány ösztöndíjára, amivel teljes képzéseket és rövidebb kutatói ösztöndíjakat is lehet pályázni. Megközelítőleg egy héttel ezután egy hivatalos tájékoztatót tartottak a török szakemberek a karunkon az ösztöndíjjal kapcsolatban. Ez, és egy gyors levelezés alapján kiderült, hogy a rövid kutatói ösztöndíj gyakorlatilag fikció ezesetben. Nagyon gyorsan el kellett elmélyülnöm a török felsőoktatás rejtelmeiben, mivel a leadásig már csak kevés idő volt hátra. A határidő szintén 2012 március 31 volt. 

Jelenleg ezzel az ösztöndíjjal vagyok az Isztanbuli Egyetem diákja. Azonban nem is olyan régen még nagyon nem így festett a kép. Áprilisban kiderült, hogy nem kaptam meg a másik isztambuli ösztöndíjat, májusban, hogy a berlinit sem majd az is, hogy a gentit sem. Június elejére az is kiderült, hogy nem tudok az új felvételimmel sem öszötöndíjas doktori képzésre átkerülni Budapesten.

Mindezeket el kellett fogadnom, azonban a sors által dobott mentőövet megragadván [ezúton is nagyon köszönöm Szilvi! :)] két tudományos hetet tölthettem Berlinben. Itt elmerenghettem azon, mit kezdjek magammal a következő évben bármiféle ösztöndíj nélkül. Június 28-án leszáltam a berlini vonatról, megcsodáltam az időközben felszerelt nemzeti dohánybolt táblákat Budán, és nyugtáztam, hogy nem biztos, hogy én itt szeretnék élni az elkövetkezendő néhány évben. Majd hazajöttem, és virtuális postafiókomban várt a levél:

„Sayın Miklos Kerekes, 

Memnuniyetle belirtmek isteriz ki Türkiye Burslarına yaptığınız başvuru tarafımızca olumlu değerlendirilmiştir.”

avagy

„Dear  Miklos Kerekes,

We are pleased to inform you that you have been selected by the Türkiye Scholarships Committee to receive a scholarship for graduate study in Turkey.”