Most már lassan három napja betegeskedem, remélem pár lépés van már csak hátra a kigyógyulásig. Az év végére fejben, testben és lélekben is sikerült kimerülnöm (lehet még máshogy is?). Ennek eredményeképpen december 31-én begyűjtöttem a minden évben bekövetkező végkimerüléses betegségemet. Hosszasan merengtem, lehet tényleg kimaradt volna enélkül a 2013-as évből. Általában ez egy jó 3-4 napos program félnaponta változó tünetekkel. Most határozottan bízok benne, hogy minden óvatlanságom ellenére csak 3 napos lesz, mivel holnap vizsga. A magyartól valamelyest eltérően alakult az utolsó két hetem. Otthon ez lényegében mindenkinek szabadság. Nekem a karácsony teljes hete, így az összes napja, valamint január elsejét leszámítva ez a hét is végig egyetem volt / lett volna, ha betegség miatt nem maradok ki 2 napot most. Nem elhanyagolható különbség.

Nemvagyok az újévi nagy ünneplések rajongója, és az idei év sem segített rá erre. Le is mondtam az elég mérsékelten megszervezett programon a részvételemet, azonban az utolsó pillanatban mégis hagytam meggyőzni magamat. Ennek jutalma 2x1,5 tömegközlekedés lett, a kettő között pedig lényegében 2 óra folyamatos és értelmetlen sétálgatás. Maradjunk annyiban, hogy ez nem tett jót egészségi állapotomnak, azonban sikeresen visszaértem ígyis a kollégiumba éjjel. Azóta rehab, főprogramként gyomorkimélés. Lényegében egy jó diéta alap az idei évhez :) Mai napra már az étvágyam is átjutott egy kis késéssel 2014-be. Mivel a hírek nem sziporkáznak az év elején ezért nem tudom kellő mértékbe lekötni magam pihenés gyanánt a klasszikus internet böngészéssel, így azonban más dolgokra is jutott időm. Totalcar részek és tavalyi év bestof indavideók megtekintése, a vizsgára készülődés gyanánt a tankönyv nagyjának újra átlapozgatása tette ki eddig a fő kiegészítő programokat. A mai napra eljutottam oda, hogy ha nem is a szokott ismétlésszámmal, de újra megcsináljam a jól csengő Seiryoku Zenyo Kokumin Taiiku nevezető formagyakorlat soromat. Ez többek között tökéletesen alkalmas volt arra, hogy felmérjem, hogy így betegen annyi erő lakozik bennem mint egy agresszív hatévesben. 

Estére szerencsére ennél is több energia szánt meg. Még múlt vasárnap adtam le mosásba a ruháimat (mert a koliba pénzé ilyen is van), ahol keddre ígérték, ami felettébb praktikus volt, mert már tiszta fehérneműm nem maradt. Kedden este hatkor azért már kivetettem a szárító gépből a ruháimat. Azonban betegen és dekoncentráltam az elpakolásukkal nem haladtam. Tegnap a nagyját már megcsináltam szerencsére. Ma behajráztam a többit is, és továbbvíve a lendületet más szekrényrészeimben is rendet raktam. Ennék érdemi következménye lett. Egyrészről ismét beleakadtam és így megvartam egyetlen elszakadt fehérneműmet. Ezzel külhonba- és otthonról elszakadtságom első varrásos mutatványát tudtam le (emlékeim szerint otthon már vetekedtem ilyenre). A másik találat és szöget ütő gondolat az újévhez kötődött. Sikerült anyummal itttartózkodása alatt életemben először egy szír keresztény templomba bejutnom, ahol anyum ötletének köszönhetően ajándékba kaptam egy naptárat az idei évre. Ebben a közegben erősödik az ember vallásossága, ha mást nem azzal párhuzamosan ahogy fokozatosan rájön hogy a legalapvetőbb ünnepek sem azonosak.

A mai nap hajrájában sikerült a menzán lencsét is ennem, így remélem még időben tettem lépést a gazdagság felé. Ugyebár az itteni kínálat kiszámíthatatlanabb mint az otthoni újévi ebéd, és itt sertéshúst nem fognak kínálni. Nem mintha nem lenne felvágottként nálam vagy 10 szál kolbász / szalámi karácsonyi ajándékként, de most a gyomorpihentetés is komoly szempont. Tegnap még 23:45 magasságában sikerült egy zokni személyében vadonatúj ruhadarabot is felvennem szintén gazdagodási céllal, de ma eddig végig van, remélem beleszámít.